Vége a félévnek, jön a bizonyítvány

Ha nem olyan jegyeket látunk a bizonyítványban, amit szeretnénk, csalódást, dühöt, érzünk, van aki elkeseredik, s magát hibáztatja gyereke kudarcáért.

Ez egy bátorító, gyakorlati útmutató szülőknek – pszichológiai háttérrel, konkrét mondatokkal és beszélgetés-tervvel.

A csend is tud ütni.

Nem kell kiabálni ahhoz, hogy fájjon. Van, amikor a legnagyobb sebet az hagyja, aki egyszerűen csak hallgat..

A „csenddel verés” nem béke, nem önreflexió. Ez érzelmi büntetés.

Van egy bántalmazási forma, amit nem látni, nem hallani – mégis mély sebeket hagy. Nem üt, nem kiabál, nem vág a szemünkbe semmit. Egyszerűen csak… hallgat. Ez a „csenddel verés”, a lelki erőszak egyik legrejtettebb, de legpusztítóbb formája.

Elkezdődött az iskola, túl vagyunk már 2 héten..

Egyelőre még a legtöbb gyerek lelkes, igyekszik teljesíteni amit kérnek tőle, és még nem fáradt el.

De bennünk aggódó szülőkben ott a félsz, mi lesz hogyha újra szorongani kezd mi lesz hogyha újra kudarc éri, hogyan dolgozza föl, tudok-e neki segíteni?

Egyszerűen nem fogják fel, hogy mennyit ártanak a gyerekeknek, a gyerekeinknek azzal, hogy semmibe veszik a tanárok követeléseit!

Mikor a kicsi unokám 3.-os volt, hirtelen hagyta ott mindkét tanító néni az osztályát.

A gyerekek hónapokig siratták őket, s MAGUKAT okolták, hogy ez biztos miattuk történt.

Azóta minden évben tanító, ill tanár váltás volt az osztályában.

Már nem sír. "Úgysem tudok semmit csinálni" , mondogatja, s ott az a furcsa, koravén kifejezés az arcán.

Még csak 11 éves!

Miért fordulhat elő, hogy valaki ugyanúgy kínlódik pl. a matekkal, mint valamelyik szülője?

A matek, -vagy bármely tantárgy, vagy bármi- tanulása, megtanulása bárki számára elsajátítható tanulási képesség.

Akkor mégis, mi okozza ezt a látszólag igaznak tűnő megállapítást? Az agykutatással kapcsolatos ismereteimre támaszkodva megkockáztatom azt a meggyőződésemet "kinyilatkoztatni", hogy amit az általános közvélemény öröklöttnek tekint, annak 99%-a tanult, és nem öröklött tulajdonság!