De mitől szoronganak a gyerekek? Érteni fogom a matekot fel tudok készülni a dolgozatra felelésre, megint mennyi lesz a házi, este későig kell tanulnom, újra piszkálni fog XY gyerek, megjegyzéseket tesz rám x tanár, sikerül e jobban tanulnom … stb.
Rengeteg kérdés és rengeteg félelem.
Sajnos a mai iskolában túldimenzionálják teljesítményt, és a gyerekeket nem önmagukhoz mérik, hanem egy általános mérési szint van, amihez a gyereknek kellene alkalmazkodni.
Kedves Szülők!
JÓ HA TUDJÁTOK A GYEREKEK FEJLŐDÉSI SZINTJE ÉS RITMUSA TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ.
Teljesen egyéni, hogy képességei szempontjából ki milyen fejlettségi szintre jut 6, 7, 8, 10, 12, 13, 14 stb éves korára.
DE EZ NEM JELENT MINŐSÉGI KÜLÖNBSÉGET.
Főleg nem emberi minőségi különbséget!
Még akkor sem, ha az iskolában emiatt bizonyos tantárgyakból rosszabb jegyet szerez! Rengeteg olyan híres ember van, aki iszonyatos kudarcokat élt át az iskolában, és aztán felnőtt korában világhírűvé vált, hatalmas sikereket ért el, hatalmas értéket tudott létrehozni.
Én senkit soha nem bíztatok arra, hogy hagyja figyelmen kívül az iskola elvárásait. Természetesen fontos, hogy a gyerekeknek sikerüljön minél jobban megfelelni az elvárásoknak!
DE AZT NYOMATÉKOSAN HANGSÚLYOZOM MINDIG, HOGY SENKI NE VEGYE AZ ISKOLA SŐT AZ ÓVODA ÉRTÉKÍTÉLETÉT SEM SZENTÍRÁSNAK!
Mert nem az! Azok a jegyek, azok az értékelések, amit az iskolától vagy az óvodától kap gyermekünk, mindig pillanatnyi állapotot tükröznek, képességei pillanatnyi fejlődési szintjét. De még arról sem teljes körűen, hiszen az értékelés mindenre nem terjed ki. Tehát a jegyek, a százalékos értékelések sem a tudásról, sem a képességekről nem adnak képet. Nem mutatják meg, hogy mire lesz képes a mi gyerekünk, majd ha felnő. Persze büszkeségre okot ad, de én csínján bánnék ezzel a büszkeséggel is!
Ha túlságosan fontosnak tartjuk, hogy megfeleljen a gyerek az iskolában akkor ezzel gátolhatjuk kreativitását, önállóságát, sőt rombolhatjuk önbizalmát, ami a későbbi életében, felnőttkorban hatalmas nagy problémát jelenthet.
MIT TEGYÜNK MI SZÜLŐK, HOGY SEGÍTSÜK GYERMEKÜNK FEJLŐDÉSÉT?
Az általános és középiskolában elsősorban készség fejlesztés folyik. Ezek között vannak az alapvető tudományos készségek, mint a matematika és az írás-olvasás, de emellett a problémamegoldás, a kritikus gondolkodás és a szociális készségek is fejlődnek. Ahogy haladunk előre az osztályokban, egyre inkább előtérbe kerülnek a specializáltabb tantárgyak, amelyek segítenek az érdeklődés és a tehetség kibontakoztatásában.
Akkor segítünk a legtöbbet a gyerekünknek, ha nem elsősorban a tudását, hanem az elvégzendő dolgokhoz való HOZZÁÁLLÁSÁT értékeljük.
Ha a gyerekünk elegendő energiát fordított a tanulásra, akkor nem érdekes, hogy a a dolgozat, felelet hány százalékos, vagy hányas. Ha megvolt részéről a kellő odafigyelés, erőfeszítés, de nem sikerült, akkor ez bizony azt jelenti, hogy a mi gyerekünk 100 százalékos, csak még az eredmények nem mutatkoznak meg. Biztosak lehetünk abban, ha az önbizalmát nem vesszük el, ha a motivációját segítjük fenntartani, akkor előbb utóbb eléri azt a teljesítményt, amire vágyik -no meg, amit mi is szeretnénk.
Nem az a legfontosabb, hogy sikerül-e neki a dolog, sokkal inkább az, hogy milyen erőfeszítést tesz azért, hogy sikerüljön. Ne az elért eredményt, hanem a befektetett munkát dícsérd!
NEM MINDIG A CÉL/AZ EREDMÉNY, HANEM AZ ÚT AZ, AMI A LEGFEJLESZTŐBB.
Főleg gyermekkorban.
Ha megfelelő az út= az erőfeszítés, akkor egy idő után biztosan meglesz az eredménye, s a gyerek motivált, s önbizalommal teli marad. Azonban, ha túlságosan siker orientáltak, eredmény centrikusak az elvárásaink, már idejekorán letörjük a gyerek lelkesedését.
Nem jó, ha elvárjuk, hogy minden felelet, minden dolgozat ragyogóan sikerüljön. A gyerek persze ilyenkor is igyekszik a szülő elvárásainak megfelelni, de szorongóvá, motiválatlanná, kishitűvé válik egy idő után. A stressz miatt az ilyen gyerek nehezen, vagy lehet, soha nem képes felnőtt korban sem a legjobb képességei szerint teljesíteni. Természetes az életben, hogy sokkal több kudarcot élünk át, mint sikert, de ezek nélkül a kudarcok nélkül sikereink sincsenek.
A SIKERHEZ VEZETŐ ÚT SOK KUDARCCAL VAN KIKÖVEZVE.
Thomas Edison több, mint 3000 sikertelen kísérlet után, amikor még mindig nem találta meg a módját annak, hogy felizzon a villanykörte szénszála, ezt nyilatkozta: „Nem buktam el 3000-szer. Sikeresen kizártam az anyagok kombinációinak 3000 módját, ami nem működik.”
Folytatjuk… Mitől fejlődhet gyorsabban a gyerek?
|