Miért fordulhat elő, hogy valaki ugyanúgy kínlódik pl. a matekkal, mint valamelyik szülője?

A matek, -vagy bármely tantárgy, vagy bármi- tanulása, megtanulása bárki számára elsajátítható tanulási képesség.

Akkor mégis, mi okozza ezt a látszólag igaznak tűnő megállapítást? Az agykutatással kapcsolatos ismereteimre támaszkodva megkockáztatom azt a meggyőződésemet "kinyilatkoztatni", hogy amit az általános közvélemény öröklöttnek tekint, annak 99%-a tanult, és nem öröklött tulajdonság!

Téves Tanulás Mítoszok Vajon miért van az, hogy a legtöbb tanuló UGYANEZEK miatt lesz eredménytelen?
Homlokracsapós cikkek! 9 mítosz a tanulásról, amiben fájóan sokan hisznek - teljesen tévesen. Mindenképp olvasd el, mert ha egyben is magadra ismersz, akkor máris találtunk egy pontot, ahol valami akadályoz Téged, ami visszatart a megérdemelt sikertől! 

Egyébként, ezzel a genetikusok is egyetértenek, hallgasd meg erről Dr.Ceizler Endrét:

Azt ma már biztosan tudjuk, hogy a kisgyerek számára elsősorban az utánzás a leggyakoribb módja a tanulásnak.

Sokan hiszik, hogy a ténylegesen kimondott szavak azok, melyek leginkább hatást gyakorolnak, melyeknek a legnagyobb a nevelőértéke. Pedig a kommunikációban mindössze kevesebb mint 10 százalék az információértéke -így a hatása is!- a szavaknak.

Sokkal több információt kapunk a hangsúlyból, hanglejtésból, hangszínből, arckifejezésből, mimikából, mozdulatokból, testtartásból, tettekből... stb.  A felnőtt is, de a gyermek különösen mindent, még a kevésbé látványos érzelemrezdüléseket, reakciókat is megérzi, ezeket agyában rögzíti, és azt utánozza le, az befolyásolja őt.

Főleg, ha a szüleiről van szó.

NEM a szavak a legerősebb hatásúak! 
S bár egyik szülő sem sulykolta tudatosan a gyermekébe, hogy „Nem tudod megcsinálni, nem vagy rá képes”, a gyerek mégis érzékeli, hogy egy nehéz, utálatos, félelmetes dologról van szó. Egyszerűen szavak nélkül is látja az arckifejezést, érzi, hallja a szorongást, a bizonytalanságot. Ebből tökéletesen felfogja, elhiszi, hogy ez a valami - mondjuk a matek- nehéz, unalmas, félelmetes…

Vagyis a látott, viselkedésmódot, érzelmi reakciót, felfogást, véleményt leutánozza, és fenntartás nélkül hitként elfogadja.

 

Így ivódik bele már aprócska korától, hogy az a valami félelmetes, nehéz. Hiszen a nagy, erős, mindenható szülő is tart tőle!

Persze nem csak a szüleinktől, nagyszüleinktől "tanulhatjuk meg" hogy valamire nem vagyunk képesek. Nagy hatással van ránk tágabb környezetünk is, az óvóda, iskola, ismerősök, barátok...stb. De a döntő ebben mégis a család, főleg gyerekkorban.

Igy aztána gyermekek hitei, sőt gyermekek személyesége is mindig tanult , és nem valamiféle született, öröklött adottság. Hiszen neki még nincs elég tapasztalata , sem nem volt még elég lehetősége hogy kipróbálhassa magát különböző helyzetekben, így valójában nincs tisztában saját magával. Azt hiszi el, amit a a hozzá közel állók mutatnak, érzékeltetnek, sugallnak számára, s azzal azonosulnak, azt utánozzák. Ráadásul annak, hogy az emberiség fennmaradt, és nem pusztult ki az évmilliók alatt az egyik legfontosabb oka bámulatos utánzással-tanulási képességünk. Valmint azt se felejtsük el, hogy erre a képességünkre azért is volt akkora szükségünk, mert a mai tanulás alapját képező a beszédre, olvasásra, írásra csak az utóbbi pár tízezer évben lettünk képesek!

Így aztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utánzással tanulás képessége mára már született adottságunkká vált, vagyis tanulásunk alappillére.

A kisgyerek is első éveiben csakis erre a képességre számíthat, hisz sem beszélni, pláne olvasni ,írni még nem tud. Azt tudjuk, hogy mindent a világon a hiteink, meggyőződéseink alapján vagyunk képesek megtenni, vagy azok akadályozzák meg, hogy megtegyük. Felnőve pedig mindenkinek a saját felelőssége hiteinek, meggyőződéseinek "karbantartása", "felülvizsgálata".

Rajtunk áll, hogy engedjük-e tovább befolyásolni magunkat felnőttként a mások által belénk súlykolt elképzelések, hitek által.

Ezért érdemes alapos gondot fordítanunk önamagunk megismerésére, hogy így képesek legyünk a számunkra haszontalan, káros meggyőződéseinktől megszabaduln, és újakkal helyettesíteni azokat. Olyanokkal, melyek segítenek bennünket. Az önmegismerés legegyszerűbb, és egyben legkézenfekvőbb módjai: az önmegfigyelés, és kérdések feltevése, és persze megválaszolása önmagunkról. Íly módon képesek vagyunk rájönni erősségeinre, gyengeségeinkre. Ezek után az embernek már "csak" annyi dolga van, hogy gyengeségeinek kiküszöböléséhez megtanul, leutánoz olyan stratégiákat, módszereket, melyek erőssé teszik. Ez sokszor ütközik belső ellánásunkba - vagyis meglévő hiteinkbe- ezért legtöbbször komoly paradigma váltást, szemlélet-váltást, komfortzónánk határainak kitágítását igényli. Így nem egyszerű feladat, de egyáltalán nem lehetetlen.

Gondolj bele! Ezt rajtad kívül sok millió, sőt milliárd ember megtette már a világon! E nélkül mi emberek jottányít sem változtunk volna az évmillók alatt. Sőt! Könnyen lehet, le sem jöttünk volna a fáról!

Percenként, másodpercenként szakítanak emberek fejlődésük, boldogulásuk érdekében régi gátló meggyőződéseikkel, hiteikkel.

Akkor neked is miért ne sikerülne!!! Sok sikert!!!!!