|
Mikor Lozanov elkezdte módszerének kidolgozását,1950-ben az orvosi gyakorlatban már ismert dolog volt, hogy szuggesztió segítségével javítani lehet a memórián és az aktivitáson.
Sőt, az egész személyiseget lehet ösztönözni szuggesztióval.
De mi is az a szuggesztió valójában?
A szuggesztió jelentése: sugalmazás, befolyásolás, ösztönzés
Keleten évszázadokkal ezelőtt misztikus iskolák foglalkoztak ezzel a tudománnyal, s a gyakorlatban is alkalmazták. Ez a gyökere annak, hogy ma is valami misztikus dolognak tartják a laikusok.
Eddigre – 1950-et írunk – az orvoslásban használták az autogén tréninget is, a szuggesztió áldásos hatását pl. hipnózisban. Eddigre már Emile Coué önszuggesztiós – önbefolyásoló - módszere is elterjedt szerte a világon, és nagyon hatásosnak bizonyultak.
Ezek mind orvosi módszerek voltak, orvosok betgeket kezeltek, gyógyítottak velük.
Lozanov egy olyan módszert szeretett volna, amellyel a szuggesztió áldásos hatását a tanulásban, az emberi elme jobb kihasználására tudja használni bárki.
De mit is kell megoldania ennek a módszernek?
Rámutatott, hogy szinte minden ami az oktatásban folyik, akadályozza, sőt blokkolja a tanulási képességeket!
Először is itt van az az általános társadalmi vélekedés, hogy a tanulás nehéz. Ez sajnos azt szuggerálja, hogy korlátozott lehetőségeink vannak; nem, vagy csak részben tudjuk megtanulni azt, amire szükségünk van.
Ez a szuggesztió egy olyan gátlást épít ki, amely mind a tanár, mind a diák személyiségét rossz irányba befolyásolja.
Aztán a tananyag felépítése unalmas, nincs lehetőség sem a diáknak sem a tanárnak a az egyéni érdeklődését érvényesíteni.
Az oktatásban mind a diák, mind a tanár frusztrálódik, neurotizálódik, sok konfliktus teremtődik köztük. A tanár a rosszul teljesítő diákokat okolja, a diákok meg a tanárt.
Kész csatatér! Csak éppen itt sosincs győztes, de vesztes annál több!
Az iskola első osztályától tehát kondícionálnak, szugerálnak bennünket, hogy a tanulás unalmas robot, nehéz, hosszadalmas. Fogösszeszorítva, minden erőnket összeszedve kötelességünk mindent megtenni azért, hogy minél jobban teljesítsünk.
Ráadásul vakon engedelmeskedjünk, és maradéktalanul igyekezzünk teljesíteni a feladatainkat, annyit, és úgy, ahogy elvárják tőlünk.
Ilyen körülmények között – ahogy Lozanov és munkatársai rámutattak – képtelenség a tanulás.
Olyan gátlások lépnek fel, melyek egyszerűen blokkolják agyunk teljesítményét.
Pedig...Mindenki fantasztikus tanulási képességekkel születik! És ezt be is bizonyítottuk!
Három éves korunkig - ezernyi más mellett- olyan nehéz és összetett dolgokat tanultunk meg, mint a felülés, felállás, járás, beszéd, önálló evés, kapcsolatteremtés, akaratunk érvényesítése.
Hogyan? Teljesen önállóan. Mivel? Kizárólag a saját módszereinkkel. (Hisz senki sem képes elmagyarázni pl.egy 5 hónaposnak, hogyan kell felülni.) Miért? Mert hajtott bennünket a kíváncsiság, és az érdeklődés. És mindenki örült, hogy ügyesek vagyunk.
Mi volt más akkor, miért voltunk erre képesek?
Az agy szempontjából vizsgálva 5-10 éves korunkig agyunk teljes kapacitását képesek voltunk kihasználni.
Nem különült el még egymástól a jobb és bal agyfélteke működése.
Az 5-10. életévig az a változás történik, hogy a jobb agyfélteke specializálódik a hang, képszerű gondolkodás, zene, művészeti ingerek, paralingvisztika /mosoly, mimika,
gesztus stb./, és a környezet perifériális ingereinek felfogására.
A bal agyfélteke feladatává ugyanakkor a logikus kondolkodás, a számolás, írás, olvasás ...stb. válik.
Ha a két agyfél nem működik együtt a tanulásban, akkor folyamatos konfliktust, stresszt élünk át, és ennek következtében agyunk gondolkodni tudó része egyszerűen blokkolódik.
Hogyan miért blokkolódnak tanulási képességeink? Ezt Paul Mclean felfedezése magyarázza meg (1952-ben) .
Rájött, hogy az evolúciós fejlődés során három, egymásra épülő agy alakult ki a koponyánkban.
A fejlődés korábbi szintjeit képviselő két alacsonyabb rendű agy: a hüllő agy valamint az ős-emlős agy, vagy limbikus rendszer. Mindkettő minden cselekedetét a túlélés ösztönei irányítják.
A harmadik, a legkésőbb kialakult, és - a szürkeállománynak köszönhetően - egyben a legintelligensebb új-emlős agy (neocortex, agykéreg) a magasabb rendű gondolkodás és döntéshozás székhelye.
A probléma az, hogy jóllehet mára már megszűntek azok a veszélyek, amelyek az ősemberekre leselkedtek, - és amikor a két alacsonyabb rendű agy még létfontosságú volt a túlélés érdekében – de életünket alapvetően még mindig a túlélésért küzdő ős-emlős agy és a hüllő agy irányítják.
Bármikor képesek blokkolni a legmagasabb evolúciós szintű, és legintelligensebb neocortex analizáló, tanulási és döntéshozó képességét, és átvenni a teljes irányítást az ember felett, ha úgy érzik, hogy veszélyben van a túlélés. És ez a legkisebb stressz hatására is előfordulhat
Ha valamely tevékenységünk végzését stressz, frusztráció, félelem kíséri, és nem párosulnak hozzá pozitív érzelmek, akkor azt nem tudjuk végig csinálni!!!!
Sőt! Mindent megteszünk a helyzetből való menekülés érdekében.
És sajnos sok iskolai és tanulási szituációt stressz, frusztráció, félelem kísér. Mert az igaz, hogy a tanuló élete a szó szoros értelemben nincs veszélyben, de annyira retteg attól, hogy felelnie, vizsgáznia kell, vagy megalázzák... stb, hogy ilyenkor az automatikus, viselkedés veszi át a gondolkodás szerepét.
Ha pedig ilyen szituáció többször előfordult már, akkor, elég csak a tanulásra gondolni, vagy kézbe venni a könyvet, vagy belépni az osztályterembe, és azonnal képtelenek vagyunk tanulásra, gondolkodásra. Így alakulnak ki a tanulást gátló feltételes reflexek.
Hogyan dolgozott Lozanov?
Hogyan érte el hogy a tanulás kellemes körülmények között, motiváltan, érdeklődéssel telve, stresszmentesen folyjon, és hatalmas teljesítményre legyenek a tanulók képesek?
A kisérleteihez elektrofiziológiai laboratóriumot használt. Itt agyműködés-vizsgálatokat végeztek. Elektródákat helyeztek az oktatásban résztvevők fejére, a szívére és a szájára. A fiziológiai változásokat mérték ezzel a tanulás alatt.
Kamerákat helyeztek el a tantermekben és a laboratóriumból képernyőkön figyelték az egyes hallgatók viselkedését.
Ezen kívül speciális készülékek segítségével regisztrálták számszerűen is a fiziológiai változásokat.
Egyeztetni tudták, hogy a tanár mely mozdulatai, megnyilatkozása okoz negatív változást a hallgatóban; pl. fáradtságérzetet.
A labor és a tanterem között olyan visszacsatoló berendezés volt, hogy a laboratórium azonnal jelezni tudja a tanárnak, hogy hibát követett el. Ezzel a szoros együttműködéssel tudták kidolgozni a legjobb módszereket.
A vizsgálatok elsősorban arra a kérdésre keresték a választ, hogy a tananyag nagysága és ez a speciális oktatási módszer nem káros-e a hallgatók egészségi és pszichológiai állapotára?
Először is ellentétben a hangos ellenzők vélekedésével: ennek a módszernek a használata közben NEM ALSZIK SENKI! Nem is cél, hogy aludjanak, sőt az egyenesen hátráltatja a tanulást!
Idegen nyelvi órák szuggesztopédiával (Bulgária 1970. Japán, 1989, Ausztria 1994)
Lozanov módszerében nagy szerepet kap a zene. Miért?
Mert szellemi munka esetében főleg a bal féltekében jelentkezik izgalmi állapot. Zene és egyéb művészetek ingerhatására pedig főleg a jobb félteke kerül izgalmi állapotba.
Tehát ha tanulás közben megfelelő zenét is hallgatunk, akkor szimmetrikusan terheljük a két féltekét. Ezzel agyunkat olyan állapotba hozzuk, amikor hatalmas teljesítményre képes.
Ugyanúgy, mint kb. 5 éves korunkig, amikor szellemi teljesítményünk csúcsán voltunk.
A tavaly május 9-én elhunyt Lozanov a tanítási óra alatt először három, majd később 4 zenei/tanulási fázist használt:
1. A bevezető zene relaxálja a résztvevőket, és ezzel eléri a tanulás optimális állapotát.
A következő részeknél a zene: háttér zene:
2. Koncert szakasz:
a, Az „aktív koncert” során az információt zenével együtt hangosan olvasva tanulják. Az olvasás a zene ritmusához, dinamikájához igazodik.
A diák aktívan közreműködik, ritmizál, tapsol, mozog, énekel miközben a zene az éneklés , a mozgás boldogsághormonokat szabadít fel a szervezetünkben, a zene által átélt érzések, érzelmek felszabadulásával kellemes, kiegyensúlyozott közérzetet biztosít. Mindez oldja a gátlásosságot, a pszihés nyomásoktól, megszabadít a szorongásoktól, és belső egyensúlyt teremt.
Egy olyan fantasztikusan koncentrált állapotba kerülünk, mikor agyunk szivacsként képes magába szívni a tanulnivalót.
b, A „passzív koncert”, a befogadó, élményfeldolgozó rész során a tanulók az új információt párbeszédek formájában hallják barokk zenei háttér mellett, csukott szemmel.
A zene célja: egyrészt, hogy elősegítsék az információ hosszú távú emlékezetbe való juttatását, másrészt továbbra is kellemes, kisegyensúlyozott állapotban tart. A passzív szakaszban az ülepedés, érlelődés történik, ekkor a zene aktivizálja azokat az agyi folyamatokat, melyek segítik a hosszútávú emlékezést.
3. Megszilárdító szakasz: ekkor a zene feladata az, hogy ezt az ellazult állapotot megfelelően befejezze, úgy zárja le, hogy a káros hatásokat, gondolatokat, reflexeket továbbra is „kikapcsolva hagyja”, és így segítse az ismeret megszilárdulását a hosszú távú emlékezetben.
4. Alkalmazó, felidéző befejező szakasz: ekkor a zene feladata a kreatív, tevékeny állapotba kerülés, miközben a tanulók szabadon, kellemesen, és személyiségük alapján a számukra lehatékonyabb módon alkalmazzák, felidézik a tanultakat szerepjáték, eljátszás, kérdés- felelet ..stb formájában.
Kiderült, hogy a kevéssé tudatos zenei élmény – háttérzene - rég elnyomott tanulási ösztönöket tud felszínre hozni. Aktivizálja a fantáziát, és a gondolkodásnak és emlékezetnek is hasznára van. Termékeny, új gondolatokat hozhat. A zene lazító hatásával intellektuális korlátokat dönt le és új asszociációkat idézhet elő.
A zene hatására működésbe lép a „szupermemória”. Neurológiai szempontból mozgósítja az ideghálózatot és késlelteti a fáradtság beállását.
A zene hallgatásakor egy „figyelmes-ellazulás” állapot lép fel, nyugalmi helyzet, ami keretén belül a test kevesebb energiafelhasználással, sokkal hatékonyabban működik, mialatt az agy energiatöbbletre tesz szert.
A zenének az élőlényekre gyakorolt hatása már az ősembernél nyilvánvalóvá vált, már ő
is alkalmazta a mai tudomány által nemrég bizonyított tényt, hogy különböző ritmusok adagolásával aktivizálni lehet a test ritmikus működését és a vegetatív idegrendszert.
Az úgynevezett serkentő ritmusok növelik a stresszt, emelik a vércukorszintet, az izomaktivitás fokozzák. Ezek voltak a harci táncok feladatai: felkészítés a harcra.
Míg a dallamos, lágy zenék ellenkezőleg hatnak a testre és lenyugtatják a vadászatban kifáradt harcosokat.Ezt őseink tapasztalati úton ismerték meg és használták életük javítására.
De a zene helyzettől és állapottól függően káros is lehet az emberi szervezetre. Például
amikor a hallgatott zene túllépi a 65 decibellt, károssá válik, 90 decibell fölött pedig pupillatágulást, adrenalin szintnövekedést, erős szívdobogást, alvászavarokat, epilepsziás kríziseket, ideiglenes vagy akár végleges süketséget is okoz.
És mi lett a kísérletek eredménye?
5000 ember vett részt a kísérletekben, és kiderült:
A módszer legfontosabb előnye: elősegíti a személyiség egészének fejlődését, sőt egészségesebbé tesz.
-
Egészségre gyakorolt hatás: A tanulás végére csökkent a résztvevők a szívműködése, a pulzusszámuk átlag 5-tel lett kevesebb, a vérnyomásuk pedig 5 mm-el alacsonyabb. A magas vérnyomásoknál - érdekes módon – még többet csökkent.
A tanfolyam befejezése után évekkel később sem jelentkezik semmiféle utóhatása. Tehát a szuggesztológiai tanulási módszereknek nincs káros hatásuk az egészségre.
-
Munkaképesség alakulása a tanulás alatt. Az oktatás végén jobb a teljesítmény, mint az elején, pedig jóval nagyobb a terhelés, mivel intenzív tanulás folyik. Normál körülmények tapasztalataival –vagyis hagyományos módszerekkel tanulásal- ellentétben az így történő tanulás végére fejfájás, ingerlékenység nemhogy fokozódna, hanem csökken.
(Ksérletként 120 fő idegrendszeri gondokkal küzdő (neurotikus) embernek is szerveztek ilyen tanfolyamot. Az eredmény az volt, hogy 73 %-ban javult a betegek állapota!)
-
Megvizsgálták az emlékezőképesség javulását is. Hosszútávú javulás történt a rövid és a tartós memóriában is 15-30 %-kal!
Csináltak egy ellenőrző kísérletet 1500 diákkal (általános, középiskolásokkal) hogy jobb-e a memóriájuk, ha a tanulás közben megnyugtató zene szól. Ha közölték a gyerekekkel, hogy szuggesztív eljárásról van szó, és a memóriájuk javulni fog, akkor valóban javult, jobban, mint a felnőtteknél.
Lozanov bebörtönzéséig, 1980-ig eddig jutott kísérleteivel. Ezután több mint 9 évig nem folytathatta kísérleteit, nem publikálhatott, nem vehetett részt konferenciákon. Hermetikusan el volt zárva a világtól.
Azonban szerencsére közvetlen munkatársai és harcostársai pl. Prof. Dr. Evelina Gateva, Ivan Barzakov tovább dolgozott. És tovább dolgozott ezen a fantasztikus módszeren Lozanov több ezer tudós tanítványa, követője szerte a világon. Több országban bevezették a tanárképzésben, állami és magániskolákban kezdték el használni szerte a világon a Lozanov-módszert, és használják ma is.
Rengeteg új és kiváló módszer született a lozanovi elvek, eredmények alapján az önálló, (tanár nélküli, otthoni) tanulásra is.
Lozanov módszerében alapvető szerepet kap a zene, de számtalan másfajta lehetőséget találtak, dolgoztak ki a tudósok arra, hogy agyunk szinte végtelen lehetőségeit képesek legyünk kiaknázni.
Mert nincs két egyforma ember. Nincs, nem lehet egy mindenható módszerrel mindenki eredményes. Egyik módszer sem jó, vagy rossz. Más. És mindenkinek más a jó.
Dr. Georgi Lozanov életével, és munkásságával a következőt üzeni nekünk:
„Sokkal gyorsabban – s egyúttal nagyobb mélységbe hatolva, és örömét mélyen átérezve – vagy képes tanulni, mint valaha is lehetségesnek vélted.
Ha ebben a hitben cselekszel, képessé válsz a kiválóságnak eddig ismeretlen fokát elérni.
Felejtsd el azokat a korlátokat, amelyekben eddig hittél, és ismerd föl, hogy a természetese tanulás ötször olyan gyors – vangy annál is gyorsabb- léptekkel tud haladni, mint amire a korábbi, általánosan elfogadott normáink szerint számítottunk volna!”
Lozanov ezekkel a mondatokkal adja át nekün alapvető meggyőződését, mely igazságát sok ezer ember eredményeivel bizonyítja.
Tudta, és elismerte, hogy a tanulásnak végtelen sokféle módja van. Pont annyi, ahány ember él a földön.
Mindenkinek, aki ezt az oldalt olvassa, különböző az életstílusa a tanulási stílusa, és a munkastílusa, és másban tehetséges, és másként képes fantasztikus tanulsái teljesítményekre.
A gyorstanulás NEM EGYETLEN MÓDSZER! A gyorstanulás nem az Elme Térkép, nem a Villámolvasás, nem az Integrativ tanulás vagy bármi más. Sok sok módszer, mely gyorsítja a tanulást.
Az előző cikk után született a következő hozzászólás Bányai Sándor tollából :
„Mért nem lehet ezt az egész gyos tanulás procedurát kerek perec le irni? Körül irják mint macska a forókását kerülgeti J Amúgy tetszik ez az egész nekem ,csak kicsit sok a BLA BLA benne”
Kedves Sándor!
A gyorstanulás Neked másként, mással, más módszerekkel tud működni, mint a barátodnak, az osztálytársadnak, vagy mondjuk nekem.
De meg tudod találni a saját tanulási stílusodhoz, munkastílusodhoz, életstílusodhoz és tehetségedhez, a leginkább passzoló módszereket, technikákat, és ennek megfelelően tanulni.
Ha ismered, és érted a tanulás általános alapelveit.
Nem hiszem, hogy meg tudom – vagy bárki meg tudja – mondani NEKED vagy BÁRKINEK pontosan hogyan tanuljon, hogy eredményes legyen.
Amiben tudok Neked segíteni, az az, hogy:
-
Segítek, hogy alaposan megismerd és megértsd a tanulás alapelveit.
-
Segítek kideríteni, hogy milyen a tanulási stílusod, munkastílusod, életstíkusod, és miben vagy tehetséges (el sem tudod képzelni, hányan gondolják, hogy semmiben!)
-
Mutatok egy csomó módszert, technikát, amivel már nagyon sokan sikeresek lettek,
-
Javaslok olyan gyakorlatokat, mellyel képes vagy arra rájönni, hogy TE mit, hogyan, és milyen körülmények közt tudsz eredményesen alkalmazni a tanulásodban
De a legfontosabb, amit tehetek Érted az az, hogy arra bátorítalak, hogy hidd el,
HATÁRTALAN TANULÁSI KÉPESSÉGEKKEL VAGY MEGÁLDVA!
Üdv: Nagy Margó
Tanulás-tréner, a gyors, eredményes, jókedvű tanulás jogvédője.
Mert jogod van az álmaidhoz!
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kedves Margó!
Rengeteg lehetőség közül választhatunk a tanulási módszerrek közül valóban, a kedves jóvoltodból.
Ha jól meggondolom, ezek közül tudatlanul - jó néhányat magam is gyakoroltam, de soha sem figyeltem fel arra, hogy jó, vagy rossz eredményeket érek-e el velük. Minden esetre gyermekként kórusban énekeltem és zenét is tanultam, tánciskolába is jártam és táncoltam, spsortoltam, sőt kézimunkáztam is mert a szüleim úgy tartották, hogy ezek kellenek egy gyermek fejlődéséhez. Most utólag látom hogy nagyon is igazuk volt, hiszen még abban is támogattak, hogy rádió hallgatás közben tanuljak ahol természetesen állandóan a zenei programokat kerestem. (Ez is a kispolgári csökevények közé tartozott, és üldözendő volt egészen a közelmúltig - a mostani fiatalok ezt már el sem tudják képzelni! A régi generációk tudtak valamit, amit mi már nem gyakorolunk, sajnos.)
Az agyam olyan volt mint a szivacs, amit elolvastam, azt másnap vagy akár napok múlva is el tudtam mondani és még arra is emlékeztem, hogy pontosan hol olvastam, az oldal melyik részén.
Ma már nem így tanulok és az állatorvosi ló minden szimptómája megtalálható rajtam, ha tanulásról van szó. Sajnos, ezt az eredményeim is alátámasztják.
Köszönöm kedves Margó, hogy a módszerek közül több félére is felhívtad a figyelmünket, már csak használnunk kell a számunkra szimpatikusat, vagy a legoptimálisabbat.