|
Kedves Zelma!
Csodálatos, és nagyon igaz, amit mondasz! Pontosan ezek az értékek- melyeket tantárgyként soroltál- azok, melyekre óriási szüksége van gyermekeinknek -és persze nekünk is. Fantasztikusan rávilágítasz a lényegre!
Igazad van: 6 éves kortól a gyerekek idejük legnagyobb részét a suliban töltik, így nagyon nem mindegy, mi zajlik ott.
A suli olyan-amilyen. Igen, igaz, hogy mindenféle érdek, kényelmi, anyagi, politikai stb. szempont befolyásolja, hogy még jó ideig ilyen is maradjon.
Ezen lehet sajnálkozni, lehet felháborodni, elkeseredni, de ettől a helyzet - az iskola - változatlan marad.
A magam részéről úgy hiszem, arra jó sokáig várhatunk, míg „megváltoztatják” az oktatást. ŐK. A politika, az állam…
A jelenleg Európában a legjobb – a világon az elsők közt lévő- oktatási rendszerrel rendelkező finneknek az, hogy idáig eljussanak, 40 évig tartott!!! És társadalmi összefogással.
Ami biztos, nálunk sem várható addig az iskola átalakulása, míg nem lesz összefogás szülők és tanárok közt a változás érdekében.
Volt ilyenre példa! Méghozzá pontosan a porosz iskola szülőhazájában, Németországban. A hatvanas-hetvenes években Nyugat-Németországban a szülők – összefogva a tanárokkal perek hosszú során át „demokratizálta” a „poroszos” német iskolát. Lehetővé téve ezzel a kölcsönös érdekegyeztetést, és az ezt megelőző érdekütközést iskola-szülő között.
Az államtól a változás elindítását tanár-szülő összefogás hiányában mi magyarok sem várhatjuk el!
A szülői részvétel jelentőségét, és fontosságát, a nevelési-oktatási intézmények életében egy 1990-ben elfogadott ENSZ egyezmény is erősíti: „Egyezmény a gyermekek jogairól”.
Magyarország 1991-ben ratifikálta ezt. Ez a dokumentum már nemzetközi szinten is rögzítette a szülők számára a gyermeküket oktató-nevelő intézmény életébe való bekapcsolódásnak nemcsak a JOGÁT, HANEM A KÖTELESSÉGÉT IS A VELE EGYÜTT JÁRÓ FELELŐSSÉGGEL EGYÜTT.
A mai magyar iskolában - az 1993-as, azóta sokszor módosított közoktatási törvény óta - módjuk volna a szülőknek arra, hogy a tanárokkal és az iskola fenntartóinak képviselőivel összefogva iskolaszéket hozzanak létre, és rendszeres időközönként megvitassák a problémákat, közösen keresve ezek lehetséges megoldásait.
Mégis, vagy nem jöttek létre ezek a szervezetek, vagy ha igen, akkor rendkívül alacsony hatásfokkal működnek!
Más országokban ezzel szemben a szülői szervezetek az egész oktatási rendszert befolyásolják.
Pl. az oktató és nem oktató személyzet arányának alakulását, a pedagógusok, sőt az igazgatók személyének kiválasztási szempontjait, érvényesítheti a szülők érdekeit a tantervi tartalom és az alkalmazott módszerek meghatározásával, összeállításával kapcsolatos döntésekben is.
Több európai országban az oktatásügy illetékesei számítanak a szülői testületek közreműködésére a javaslatok előzetes jóváhagyásától a végrehajtásig tartó folyamatok mindegyik állomásán.
Ezeknek a szülői szervezeteknek a döntései bizonyos szakmai informáltságot is elvárnak a szülőktől.
Ezért az Unió több tagországában az érintettek igyekeznek különféle kurzusokon, szemináriumokon felkészíteni a szülőket ezekre a feladatokra. Vannak országok, ahol – többnyire a szülői szervezetek saját költségén – rendszeresek a szülői továbbképzések.
A továbbképzések központi témái leggyakrabban magának az együttműködésnek a speciális tudnivalói:
- a kapcsolattartás tematikai és módszertani eljárásai, technikái,
- az eredményes pénzügyi gazdálkodás feltételei,
- az oktatásra vonatkozó törvények-jogszabályok.
De fontosnak tartják bizonyos lélektani ismeretekkel is ellátni a szülőket; elsősorban olyan témákat tűznek a „szülők iskolájának” napirendjére, melyek hozzásegítik a szülőket a gyermekeiket fenyegető veszélyek felismeréséhez (pl. a devianciák, a drogfogyasztás első jeleinek észlelése), és bemutatják az ilyen esetekben igénybe vehető segítség különféle formáit.
Nálunk az állam azt hangoztatja, "Az oktatás-nevelés nem szolgáltatás, hanem szolgálat".
Vagyis olvasatukban nincs joga az elégedetlen vevőnek – azaz a szülőnek számonkérőleg fellépni.
Ez a vélekedés teljesen ellentétes a nemzetközi jogi vélekedéssel, az etikával, no meg a józan ésszel.
Tetszik, nem teszik, az oktatást az állam a mi adó forintjainkból finanszírozza, tehát, mi – szülők, gyerekek- vagyunk a megrendelők, vevők, igénybevevők, így bizony szolgáltatás.
Szolgálat – szolgáltatás- pedig az állam részéről és az iskola részéről az oktatás, mivel ők hajtják végre, ők végzik el a feladatot.
Csakhogy!!! Bár szolgáltatás az oktatás, de különleges! Olyan szolgáltatás, mely szoros együttműködést, egyeztetést, összefogást igényel a résztvevők közt.
Mert e nélkül minden csak pusztába kiáltott szó, és hiábavaló.
Köszönöm, Zelma ezeket az értékes gondolatokat! Szurkolok, hogy az utat, az utakat megtaláljuk, és a célt sikeresen elérjük! Vannak már előttünk jó példák, és mellettünk áll a jog is!
Úgyhogy, mindent bele!
Én a magam részéről – és tudom, sok pedagógus, szülő társammal együtt- évtizedek óta ezért dolgozunk, harcolunk, és veled, veletek vagyunk!
Nagy Margó
Tanulás-tréner a gyors, eredményes, jókedvű tanulás jogvédője.
Mert jogod van az álmaidhoz!
|
Súgó
Sok sikert MINDANNYIUNKNAK!