MÍTOSZ, hogy minden jó képességű, okos gyerek az iskolában is jól boldogul.
|
Nos, ez az egyik legrombolóbb tévedés!
A gyerekeket gyakran reménytelennek tartják az iskolában, ha nem képes megfelelni az olyan elvárt kompetenciáknak, mint az írás, olvasás és számolás.
Természetesen, ezek nagyon fontos elvárások. Mert fontos, hogy mindenki úgy hagyja el az iskolapadot, hogy tudjon írni, olvasni, helyesen írni, értse a matematika alapjait, legyenek történelmi, földrajzi, természettudományos, zenei ismeretei, és még sokáig folytathatnánk a sort.
Kell egy alapmuveltség, amelyet mindenkinek meg kell szereznie, mert csak így tudja megérteni és értelmezni a világ dolgait.
Csak az a nem mindegy, hogy mit, hogyan, és mikorra várjuk el a gyerekektől!
Mert a természetet nem lehet siettetni!!
A gyerekek nagyon különböző tempóban fejlődnek. A pszichológusok, neurológusok már évtizedek óta rájöttek, hogy a különböző képességek kialakulásának időpontja, és az idő hosszúsága amennyi alatt kialakul teljesen egyéni.
Ezért az iskola által megszabott időhossz –amennyi idő alatt- , és időpont –amikorra- bizonyos képességeknek ki „kell” fejlődni ami segítségével aztán bizonyos ismereteket el tudunk sajátítani, a legtöbb gyereknél nem igaz!
Miért? Mert:
A gyerekek között eleve több hónapos, sőt éves korkülönbségek vannak, és ez már eleve fejlettségbeli eltérést jelent. Vagyis az iskola által előírt időpontban:
-
Vannak, akik még nem képesek megtenni valamit,
-
Mások pedig ugyanakkor már jóval bonyolultabb dolgokra is képesek
Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti – a közhiedelemmel és az iskola által sugalltal ellentétben -, hogy aki gyorsabban fejlődik, az okosabb, értékesebb!
Ugyanis!
A különböző képességek gyerekenként teljesen eltérő sorrendben, és intenzitással fejlődnek ki.
Ugyanolyan életkorú gyerekekeknél is jelentős különbségek vannak: egy bizonyos változás az egyiknél előbb, a másiknál később következik be, és teljesen természetes, hogy vannak megtorpanások, visszaesések.
Hogy kinek mennyi idő alatt fejlődik ki egy-egy képessége, az is eltérő.
Az eltérés – még azonos korú gyerekeknél is- lehet akár egy évnyi is, méghozzá igen sokféle, bonyolult módon: ugyanannál a gyereknél egy bizonyos képesség hirtelen hatalmasat fejlődik, majd egy időre – akár több hónapra!- teljesen leáll, vagy fordítva.
A képességek elsajátításának folyamata ugyanis nem egyenes vonalban, lineárisan, hanem ugrásokban történik.
Mintha egy lépcsőn haladnánk felfelé, és minden lépcsőfokon megállnánk egy időre
Vagyis változást, előrelépést tapasztalunk, majd egy időre mintha megállt volna az egész, nem történik semmi.
Csakhogy ez a „nem haladok sehová” csak egy látszólagos érzés. Ugyanis eközben az agyunk lázasan dolgozik.
Ebben a „pihenő” fázisban az agysejtek között új neuronális kapcsolatok jönnek létre.
A régi kapcsolatok felbomlanak, és újak születnek, azért, hogy az új ismeretet, szokást, képességet használni tudjuk. Az idegsejtek nyúlványai felbontják a régi kapcsolatokat, utakat, és újakat létesítenek.
Majd annak érdekében, hogy ezek az új kapcsolatok, utak szilárddá, számunkra használhatóvá váljanak, egy myelin nevű anyaggal rögzítik, körbeveszik, beburkolják azokat.
A folyamatot myelinizálódásnak nevezik.
Csak akkor tudjuk használni az új képeségeket, ha a myelinizáció biológiai folyamata megtörténik, lezárult.
Ez pedig mindenkinél egyéni módon, tempóban történik.
Ezt semmilyen fejlesztéssel sem lehet jelentősen gyorsítani. Ez egy érési folyamat.
És ami nagyon fontos, az érés csakis akkor jön létre zavartalanul, ha megfelelő körülményeket biztosítunk a gyerek számára.
Néhány példa:
-
A gyerekek 93 százalékának 6 éves korra még nincs kifejlődve a kézfeje a háromujjas ceruzafogásra –ez kb. 8 éves korra történik meg! Miközben az iskolába lépés szinte első percétől megkövetelik ezt tőlük!
Így már az iskolába lépés pillanatában a gyerekek – a legtöbb fiú - jelentős része kudarcot él át. Hiszen e nélkül a képesség nélkül az írás tanulása kínszenvedés!!
Hát hogy tudna a gyerek szépen írni, ha még a kézfeje ehhez fejletlen! Nem tehet róla, mégis kapja a fekete pontokat, fekete csillagokat, dorgálásokat.
-
Vagy pl: a 45 perces órák első osztálytól kezdve.Teljesen ellentmond annak a régóta ismert tudományosan megalapozott ténynek, hogy egy hat-hétéves gyerek átlagosan 15-17 percig képes valamire egyfolytában figyelni, és hogy ez az idő még tízéves korban sem több 20 percnél!
Igy aztán felesleges figyelemzavar miatt SNI-snek besorolni, fejlesztésre küldeni a gyereket!
-
Vagy:Pl. A mértékegységek átváltása már tananyag a második és a harmadik osztályban, amikor tudományos vizsgálatokból ismert fejlődéslélektani tény, hogy a súly és a térfogat fogalma tíz-tizenkét éves korig – ötödik, hatodik osztályos korig!- a gyerekek zömének felfoghatatlan. Arról nem is beszélve, hogy az osztást, szorzást ekkor még nem is tudja – nem is tudhatja - a gyerek, miközben az egész azon alapszik.
-
Vagy például biológiai tény, hogy az iskolába lépő gyerek feje nagyobb arányaiban a
-
|
Az oxigénhiányos állapot néhány tünete:
ingerlékenység, indulatosság, idegesség, túlzott felpörgés, túlzott mozgásigény , fáradtság, emlékezetkiesés, irracionális viselkedés, krónikus rosszindulat, agresszivitás, koncentrációs zavar, lustaság
Egy fontos érdekesség:
A hiperaktivitás tünetei egy az egyben megegyeznek az oxigén hiányos állapot egyes tüneteivel:
-Figyelemzavar, szétszórtság=
koncentrációs zavar
- mozgási nyugtalanság=
túlzott mozgásigény
- túlzott cselekvési kényszer=
túlzott felpörgés
- Indulatosság =
ingerlékenység, indulatosság
- Ellenálló, zsarnokoskodó szociális magatartás =
irracionális viselkedés, krónikus rosszindulat
És! A figyelemhiányos hiperaktivitás – orvosi nevén ADHD- ról kiderült, hogy egy nem létező betegség! Pusztán egy elmélet! Erről maga a betegség kitalálója nyilatkozott halála előtt. Vagyis gyerekek millióival szedetnek olyan gyógyszert egy nem létező betegségre, ami gyógyszer függőséget okoz!
Olvasd el a cikket>>>>
|
testéhez képest, mint a felnőtteknek. Agyának mérete majdnem akkora, mint a felnőtteké. Ahhoz, hogy agyunk megfelelően tudjon működni, rengeteg oxigénre van szüksége, amivel a tüdő tudja ellátni.
Csakhogy! A gyerekek tüdejének mérete egy ötöde a felnőttének. Tehát oxigénnel akkor tudná jól ellátni az agyát, amint különböző orvosi könyvek is írják, ha naponta 4-5 órát rohangálna - és üvöltözne - a szabad levegőn.
Így ötször gyorsabban tudna keringeni a vére, hogy elég oxigénhez jusson az agya.
Ezzel szemben iskolásaink – jó esetben- 30-40 percet töltenek a szabadban a tízpercek és a nagyszünet alatt. Így erősen oxigén hiányos állapotban vannak a nap nagy részében.
(A test-fej-tüdő megfelelő aránya csak felnőtt korra, kb. 25 éves korra alakul ki. Így a sok ülés miatti oxigén hiányos állapot az egyetem végéig probléma!)
A példákat sorolhatnám még oldalakon keresztül!
A lényeg, hogy bizonyos fontos, az iskolai tananyag elsajátításához szükséges képességek nem gyakoroltatással fejlődnek, fejleszthetők ki.
Erre a gyereknek biológiailag meg kell érnie.
E miatt semmiképpen nem tehetségesebbek, okosabbak, értelmesebbek, jobb képességűek azok a gyerekek, akik már az iskolába lépés első percétől jól teljesítenek.
Sőt! A kutatási eredmények szerint nagyon sok tehetséges gyerek teljesít rosszul az iskola első éveiben!
De nem ettől lesz ELSŐSORBAN egyre több gyerek alulteljesítő, tanulási zavarral küzdő, sérült önbecsülésű, felnőttként is nehezen tanuló!
aKKOR mik ezek az okok? Miért hatnak ezek az egyik gyerekre letaglózóan, és nyomorítják meg akár egy egész életre? És miért képes ezeket hatástalanítani a másik, és nem túl fényes iskolai pályafutás után sikeressé válni?
Erről fog szólni a következő rész...
|
|
Súgó
Én ezt soha nem értettem, sőt, cseréltem a hetessel, hogy ne kelljen abba az átkozott zajba és fejetlenségbe mennem. (Aspergeres vagyok, nem bírom az ilyesmit.)
Szia Lénárt!
A hozzászólásaidból látom, érzem, sok kudarc és keserűség ért a suliban, a tanulás miatt.
Tudod, az a helyzet, hogy ez nap-mint-nap történik meg gyerekekkel most is. Én több mint 20 éve pont azért hagytam ott az iskolát, mert nem akartam ehhez statisztálni.
És abban az időben rengeteg, tényleg remek kollégám is elhagyta az iskolát, sokan a pályát is. Sajnos!
Ezt az oldalt, a tanfolyamokat pont azért hoztam létre, hogy segítsek ép embernek maradni gyerekeknek, szülőknek, tanároknak ezek között a körülmények közt. Mert ez bizony nehéz az adott körülmények közt.
Mindig örülök, ha valakinek olyat tudok mondani, vagy csinálni, amivel könnyebbé teszem az életét.
Kívánok Neked sok sikert!!