A tudományba a Pygmalion-effektus az Okos Hans nevű ló tanulmányozásával vonult be. Okos Hans tudott összeadni, kivonni, szorozni, osztani, kérdésekre válaszolni, és az eredményt patadobogással jelezte. Számos tudós tanulmányozta Okos Hansot, de titkát nem tudták megfejteni.

 Végül Oskar Pfungst kutató jött rá arra, hogy Okos Hans valóban nagyon okos ló, mert képes az emberek apró mozgásait, izomfeszülését észlelni, és ezekből megérteni, meddig kell patájával dobbantani. Mivel a kérdező tudta az eredményt, és arra várt, vajon a ló helyesen válaszol-e, a megfelelő számú patadobbantásnál akaratlan izomellazulással vagy mozdulattal öntudatlanul jelzett a lónak, hogy "elég".

A Pygmalion-hatás rokona a Rosenthal effektusnak: láss bele valakibe valami jót vagy rosszat, és az hamarosan megvalósítja.

Az amerikai Illionis állambeli Hawthorne Nyugati Villanyerőműben a munkások munkakörülményeit próbálták úgy változtatni, hogy növekedjék a termelékenység. Itt a munkások tudatában voltak annak, hogy mi a célja a vizsgálatnak, és bármilyen változtatásra teljesítményfokozással válaszoltak.

A vizsgálatokat 1924 és 33 közt végezték. Vizsgálták pl. a műhely megvilágítottságát, és meglepő módon, ha növelték, ha csökkentették a megvilágítást, a munkások mindig nagyobb teljesítménnyel reagáltak. Ha a pihenési szünetek hosszát változtatgatták, az is minden verzióban fokozta a teljesítményt.

Kiderült, pusztán elég a munkásoknak hinni abban, hogy teljesítményüket a változtatás fokozni fogja.

Úgy tűnik, lélektani értelemben a "valóság" az emberi akarattól és vágyaktól áthatott lelki képződmény, amely önigazoló módon folyton visszahat elgondolójára.

Ha igyekszel mindig jót feltételezni magadról és másokról is, az igazzá válik! A tanulás terén is!

Kapcsolódó cikk:  Rosenthal-effektus