|
A naiv átlagember makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy "hiszem, ha látom".
Mára azonban kiderült a küszöbalatti észlelés kutatásokból, hogy akkor is hiheti az ember, ha nem látja, és netán akkor sem hiszi, ha látja.
A küszöbalatti észlelés jól ismert, de soha meg nem történt példája a film közben felismerhetetlen rövid ideig bevágott popkorn és kóla képe, minek hatására állítólag a szünetben mindenki a büfében tombolt: kólát akart popkornnal.
Ugyan a történetet James Vicary reklámszakember találta ki ügynöksége fellendítésére, de a tudósok szerint akár meg is történhetett volna!
Kiderült, hogy a "valóság" nem az, amit érzékelni vélünk, hanem a dolgok - személyiségünktől függően - alattomosan hatnak ránk, miközben nem is tudunk róluk. Körül vagyunk véve olyan ingerekkel, amiket nem észlelünk tudatosan, mégis befolyásolják közérzetünket, érzéseinket, döntéseinket.
Sokan felteszik, hogy az elhízás, túlevés hátterében kielégítetlen szeretetigény is állhat. Falási rohamokban szenvedőket vizsgálva azt találták, hogy azok ettek a legtöbbet, akiknek magányukra, elhagyatottságukra utaló mondatokat vetítettek - láthatatlanul.
A legtöbb "észlelés nélkül maradt" - nem tudatosult- inger természetesen saját lelkünkből származik.
Aki "küszöb alatt" folyamatosan azt érzi, hogy ő elhagyatott, csökkent értékű, vagy netán szerencsétlen, az ettől folyamatosan rosszul tudja érezni magát, miközben megfoghatatlan rossz érzései gyökere.
Önmagunk vagy a világ folyamatos "küszöb alatti" minősítgetését nevezhetjük beállítódásnak is. De akinek ilyenje van, az nem beállítódásnak nevezi, hanem neki ilyen a "valóság".
Mindenkiről és mindenről a legjobbat igyekezz feltételezni. És megváltozik életed!
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
