Te átlagos, vagy mínusz-átlagos vagy? Csak EGY fontos különbség van köztük ...

Tudtad, hogy van egy  „Magyarországi-fal” is?   Jóval stabilabb, magasabb, mint a Berlini Fal volt.   Te tudod, melyik oldalán állsz?

 

Az egyik oldalon vannak akik áldozatnak érzik magukat, úgy érzik, ki vannak szolgáltatva az élet körülményeiknek, az őket körülvevő embereknek, pénzügyi nehézségeknek, képzetlenségüknek: magukat, mint a sorsuk áldozatainak látják.   „Nem tehetek róla! Ezt kell csinálnom, mert nem tehetek mást! Ez van, ezt kell szeretni! Nincs mit tenni!”   Mindig mindenért másokat hibáztatnak Ezzel felmentik magukat, és éretlenek maradnak, nem fejlődnek!   Ujjal mutogatnak, hogy a problémákat az MSZP, a Fidesz, a Zsidók, Trianon, a Cigányok, a válság okozta. „Én nem tehetek róla, „ők” a hibásak! "Miattuk” van az egész!”   Saját – legtöbbször vélt- alkalmatlanságuk mögé  bújnak. E miatt sok mindent meg sem próbálnak, inkább kifogásokat gyártanak.   „Nem tudom megcsinálni! Nem vagyok rá képes! Buta vagyok! Nem vagyok olyan okos! Ilyen vagyok, nincs mit tenni!”   Félnek a szégyentől, a kudarctól Gúzsba köti őket mások véleménye. Inkább hagyják elillanni a lehetőségeket,  nehogy kinevessék, vagy bírálják őket. „Jaj, mit szólnak ehhez mások! Ez nem illik! Ezt nem szokás! Ez máskor sem sikerült! Ez másnak sem megy!”   A másik oldalon azok vannak akik felelősséget vállalnak a saját tetteikért, körülményeikért. "Amikor egy ujjal másra mutatsz, három ujjal magadra mutatsz" (ha nem érted, próbáld ki!)   „Én döntök, mit tegyek! Mindig van választás!”   Ők magukban keresik a megoldást a problémájukra. Szüntelen fejlődnek. Fejlesztik a testüket, az agyukat, a szellemüket.   Állandóan azt kutatják: „Mit tehetek, hogy jobb legyen? Hogy jobban sikerüljön?”   Vállalkozó szelleműek, szorgalmasak Mindig keresik a megoldást „Megpróbálom! Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!”   Tudják, hogy a kudarcra szükség van a siker eléréséhez Megértették, a kudarc segít rájönni arra, hogyan, mitõl jó, helyes,fontos valami. Sőt, tudják, hogy a kudarc szükséges és elkerülhetetlen, a fejlődés velejárója, fontos, mert tanulni tudunk belőle.   „Hogyan tudom jól csinálni? Ha csinálom akkor egyre jobban megy! Nem az a szégyen, ha még nem tudom jól, hanem az, ha nem csinálom!”   Együttműködnek, segítenek másoknak. Mernek segítséget kérni és elfogadni. Talán ez a legnehezebb annak a magyarnak, aki frissen érkezett a fal túloldaláról: jót akarni a másiknak, fenntartás nélkül elfogadni a jót.   Jóakarattal kezdeményezni együttműködést. Őszintén jót kívánni a sikereseknek. Őszintén örülni mások eredményeinek és nem irigykedni rájuk. Őszintén megdicsérni a szomszéd tehenét.     Igen, a Delfin Tanulás  TANULÁSSAL  foglalkozik. De nem középiskolás fokon!   A célunk az, hogy tanultabb, felvilágosultabb, okosabb fejlettebb gyerekek,  szülők, felnőtt tanulók, tanárok, önmagukat folyamatosan fejlesztő magyar emberek révén a gazdaság erősebb, az ország normálisabb, élhetőbb, sikeresebb legyen.   És mindez hiába, ha sokan a rövid távú célok érdekében, vagy a változástól félve, a fal rossz oldalán maradnak.    Örülnek, hogy a gimivel vagy az egyetemmel véget ért a tanulási kötelezettség, és utána csak a csodára várnak. (És aztán csodálkoznak, ha nem jön!)   Azt hiszik, hogy ha elvégeznek egy egyetemet, vagy szereznek egy szakmát, akkor mindent megtettek a boldogulásukért.   Azt  hiszik, hogy csak a papír –diploma, végzettség- vagy a kapcsolat számít, és ez mindent megold.   Ha gondja van a gyereknek az iskolában, akkor a gyereket, a szülőt, a tanárt okolja.   A döntő különbség a fal két oldalán állók közt: az összetartás léte, vagy hiánya!   Ö   nzés nélkül S   iránkozás nélkül SZ eretettel E   gyüttműködve T   isztelettel A  másikra figyelve R  ettenthetetlenül T   elve önbizalommal Á  lmokat megvalósítva S  egítséget adva, elfogadva   Szerencsére egyre többen vannak a fal jó oldalán.   De még mindig rengetegen leselkednek át a másik oldalról!   És sokan vannak a fal tetején is, akik még nem döntötték el, hogy merre ugorjanak le.    Ezt a falat  nem lehet kalapáccsal ledönteni.   Ez egy olyan fal, amit tanulással önfejlesztéssel tudunk ledönteni. Mert mi egy morzsányi ország vagyunk. Erővel sosem fogunk nyerni. De ésszel igen!   Ugyanúgy, mint például a nálunk jóval kisebb, és mostohább adottságokkal rendelkező Andorra, San Marino,Monaco a turizmussal, vagy Liechtenstein a szolgáltató és kereskedelmi tevékenységével.   Mi sokkal jobb földrajzi adottságokkal rendelkezünk, mint ők!   Csakhogy, igenis kimondom! Nagy a tudatlanság nálunk! És ez nem az iskola hibája csak!   Egy legújabb felmérés szerint:Magyarországon a felnőtt lakosság minimum 16%-a, de akár 33 %-a is lehet funkcionális analfabéta! (Ők tudnak írni olvasni, viszont egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen értik meg az olvasott szöveget, és ez teljes mértékben akadályozza őket a továbbtanulásban, a munkavégzésben és a mindennapi teendőkben!)   Az utóbbi 10 évben Magyarországon 60% volt azoknak a felnőtteknek az aránya, akik egyetlen könyvet sem olvastak el egy év alatt!   Már a legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István is megmondta: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”!   Ezt a falat NEKÜNK kell sürgősen ledöntenünk, mert mi vagyunk az a generáció, amelyik megörökölt egy szétzilált országot - és a lehetőséget, hogy egy erős, országot adjon tovább a következő generációnak.   Könnyű azt hinned, hogy bármit is csinálsz, az nincs hatással a világra.   Pedig van!   Lehet, hogy nem döntünk falat olyan hevesen, egyetlen nap alatt, mint ahogy a berlini falat lebontották.   De a mindennapokban egy téglát a döntéseiddel vagy leszedsz a falról - vagy felteszel egy újabb téglát a fal tetejére.   És ha minden nap egy téglát leszedsz, akkor az életed végén elmondhatod, hogy:   "Én részese voltam a generációnak, amelyik ledöntötte a magyar falat"   A falrombolását kezd önmagad korlátainak lerombolásával!   Ha már elkezdted, akkor kérlek,segíts másoknak, hogy ők is megtehessék!    Üdv: Nagy Margó Tanulás-tréner, a gyors, eredményes, jókedvű  tanulás  jogvédője. Mert jogod van  az álmaidhoz!