Az ember csakis akkor hajlandó tanulni, ha oka van rá, célja van vele, ha valami serkenti erre. Ezt az ösztönző, serkentő erőt nevezzük motivációnak.

 

Vajon mi lehet az oka an­nak, hogy időnként nem érzünk elegendő motivációt ahhoz, amit éppen teszünk, a tanu­lás is néha olyan könnyen, máskor meg sehogyan sem megy?

 

Íme a leggyakoribb lehetséges okok:

A téma, a gyereknevelés, kimeríthetetlen.

Sose mondhatod, hogy elég, mert ez nem verseny, aminek, ha vége, már egy másik feladat áll előtted.

Ez egy életre szóló vállalás, amit mindig van mód még jobban csinálni, s ha hibáztál, hiszen emberből vagy, javítani.És ehhez soha nem elég a felhalmozott ismeretanyag.

Miért van az, hogy 100 diákból 50-60 küzd tanulási nehézségekkel?

Méghozzá kortól függetlenül –a kisiskolástól az egyetemistáig?!

Miért nő a számuk évről-évre?

Lehet, hogy ez a növekedés nem is a diákok problémáját, hanem egy egészen másféle gondot jelez?!

Miért van az, hogy miközben a csapból is folyik, hogy világ milyen hihetetlenül gyorsan változik, addig TANULÁS elfogadott gyakorlata  MA IS UGYANAZ, mint 100 éve. 

CSAKHOGY! Ma már az iskolában akkora tananyaggal birkóznak, tanárok, gyerekek, hogy ezt a klasszikus módon már képtelenség elsajátítani.

Ez egy igen nagy vitákat kavaró kérdés. Vannak szakemberek, főleg pszichológusok –pl az általam nagyrabecsült Vekerdy Tamás-, és a szülők egy része is, aki kategórikusan ki mondják TILOS a nyáron a gyereknek tanulni.

Mások viszont úgy gondolják, hogy igenis fontos, hogy a gyerek nyáron is tanuljon, hogy ne felejtsen annyit, hogy könnyebb legyen a szeptemberi kezdés számár, jó jegyekkel indulhasson a tanév, jól sikerüljenek az év eleji ismétlő dolgozatok.

Kinek van igaza?

Az "APÁK NAPJÁT"  20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként.

Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor.

 Ekkor emlékeznek az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre.

Az apák napját Magyarországon június 3. vasárnapján ünnepeljük.

Kedves Apák, Nagyapák, Dédapák!

Oly sokat beszélnek az anya-gyermek kapcsolatról, s hogy az mennyire befolyásoló az ember életében.

Hát szeretném veletek tudatni, hogy a TI szerepetek a abban, hogy a gyermek egészséges és sikeres felnőtt legyen, SEMMIVEL SEM KEVESEBB, mint a miénk, anyáké, nagymamáké, dédmamáké!

És a felelősség sem kevesebb!

Miért?